Betegségem története. Burkus Csilla.
2005.11.23. 16:14
Szia Mindenki.
Az én történetem ( remélem, mondhatom ezt ) végeredményben elég sikeres.
1996 januárjában kezdődtek az első tünetek. Néha fáradt voltam, erős fizikai
fáradtságot éreztem. Előfordult, hogy estére hirtelen nehezen tudtam
beszélni, néha visszajött a folyadék az orromon , vagy nem tudtam nyelni.
Hamarosan ezek a tünetek mindennaposá váltak.
Elkezdtünk orvoshoz járni, fül-orr-gégészet Győrben, Budapesten, de semmi
olyat nem találtak, ami magyarázat lett volna a tünetekre. Végül mégis a
győri kórház fül-orr-gégészetén kötöttem ki, ahol a főorvos azt mondta ,
orrsövényferdülésem van. Február közepém megműtöttek ( majdnem megfulladtam
a lidocaintól....),de rá kellett jönnünk, hogy ez sem segített,a tünetek
tovább folytatódtak.
Édesanyám a móvári kórház laboratóriumában dolgozik,az ő főnöke ( Isten
nyugosztalja) nagyon sokat segített és összehozot bennünket a győri kórház
neurológiai osztályának főorvosával. Ő gyanút fogott és befektetett az
osztályra, ahol Horváth Éva doktornővel együtt alaposan kivizsgáltak. Ha jól
emlékszem, itt kaptam először Mestinont,de én akkor még nem sejtettem
semmit. Két hetet voltam bent, ez idő alatt felküldtek a Jáhn Ferenc
kórházba Szobor prof. úrhoz egy konzíliumra.
Ő igazolta a gyanújukat, szó szerint közölt velem minden szörnyű tényt.
Ezután haza engedtek a győri kórházból, de áprilisra már megvolt a "behívóm"
a Jáhn-ba. Áprilisban befeküdtem, vizsgálatok, gyógyszer, eldöntötték, hogy
műteni kell. Ez végül is már az előkezelés volt. Onnét át a MÁV kórházba
Budakeszire,ahol megműtöttek ( talán morbid,de fantasztikus ez a kórház,
hihetetlen ,amilyen szeretettel és figyelemmel törődnek ott az emberrel),
majd vissza a Jáhn-ba utókezelésre.
Két hónap után végre hazamehettem. Ettől kezdve, ha lassan is az elején (
főleg a lelki megpróbáltatások, félelmek miatt ), de elkezdtem szépen
javulni. Évekbe tellett elfogadni a tényt, hogy ez a betegség meghatározza
valamilyen szinten az életem, illetve kezelni ezt. Beállítani a
gyógyszereket, eldönteni,mikor többet , vagy kevesebbet, felmérni az
aktuális fizikai teherbírásomat.
Szerencsére ,és persze családomnak köszönhetően szépen javultam.
Mindez több mint 8 éve történt. Befejeztem a főiskolát, majdnem 7 éve
dolgozom, utazom, illetve most csinálom a Szolnoki
Főiskola közgáz szakát, törökül tanulok, szóval zajlik az élet. Évek óta
napi 2-1/4 Mestinont szedek ( ha fáradt vagyok, 1/2 ).Az orvosok szerint ez
inkább pszihés alapon hat, mint fizikailag, hiszen ( az ő szavaikkal élve,
és Isten adja, hogy igazuk van ) gyógyult vagyok.
Fizikailag persze azért hamarabb elfáradok, nem bírok mindent úgy mint
régen,de igyekszem beosztani az erőmet és pihenni,amikor kell. Ettől
függetlenül azért igyekszem karban tartani magam, tornázom otthon, úszom néha,
vagy bicajozok és ettől még jobban érzem magam, ha nem
viszem túlzásba.
Próbálom elfogadni a korlátokat ( szerencsére nem nagyon érzem őket ) és
nagyon örülök, hogy ilyen életem lehet.
Remélem, hogy az esetem erőt adhat másoknak és persze hogy én is
sokáig tudok erőt adni
Üdv
Csilla
|