Sziasztok!

Én 30 éves szegedi lány vagyok. És a pozitív gondolkodás nálam is sokat segített. Nyilván ehhez kell egy ilyen beállítottság is, de nagyon sokat segít, ha a környezetünk sem sápítozik, hanem humorral üti el a nehéz perceket. Hála a családomnak, barátaimnak, és a munkatársaimnak a sok látogatásért, hogy nem volt időm gondolkodni a betegségen, csak a legújabb pletykákon...

Olvastam, hogy van, aki nem engedi, hogy megműtsék, inkább szenved a visszatérő rosszullétektől, és a sok gyógyszertől. Én az elején elhatároztam, hogy én leszek a "pozitív példa" és teljesen meggyógyulok. Hiszek az orvosokban és a természetgyógyászatban is (műtét helyett agykontrolltanfolyam volt betervezve...), de itt késlekedni-próbálkozni nem szabad, a kipróbált gyógymód az út. Nekem igaz nem volt olyan súlyos, vagyis nem vált olyan súlyossá a betegségem, mint az előttem íróknak, de boldog vagyok, hogy túl vagyok a nehezén, egy hete már dolgozom és szeretném megosztani az örömöm másokkal.

Tavaly nyáron kezdődött a kettőslátásom, egy idő után nem mertem autót vezetni, napközben ebédelni sem jártam ki a munkahelyemről, mert a mozgással jött elő. Azt gondoltam, hogy fáradt vagyok, mert a munkahely mellett járok a közgázra és tavaly minden hétvégénket a lakásunk felújítására szántunk. A biztonság kedvéért elmentem szemorvoshoz, aki szerint jól látok, de elfárad a szemem az erőltetéstől, úgyhogy írt fel szemüveget. Összesen egy hétig használtam...ha jött a kettőslátás, még rosszabb volt. Csakhogy később szédüléssel párosult, és egyre nehezebbek lettek a lábaim. Karácsonykor térdre csuklottam, hirtelen fel sem tudtam kelni. Hálás vagyok a háziorvosomnak, aki nem azt gondolta, hogy "Ez is csak táppénzre akar menni", hanem küldött a neurológiára és a reumatológiára. Csípőröntgen, koponya MRI és csak rosszabb lett időközben. Evés közben kifolyt a tea a számból, néhány szemhéjcsüngés is volt. Na ekkor már bólogatott az sztk neurológus és elküldött mellkas CT-re (4x3 cm-est találtak), majd EMG-re. Utóbbiról bőgve jöttem ki, mert nagyon kellemetlen volt a vizsgálat és akkor közölte a betegséget a neurológus. Aki mellesleg szinte már pszichiáter is, a bátorító szavaira nagyon nagy szükség volt.

Március végén (egy hét múlva) benn feküdtem a szegedi újklínikán és szedtem napi 3 Mestinont. Mintha kicseréltek volna. Pár nap múlva -  a műtét miatt - el kezdték adagolni a Medrolt. 64mg-naponta, majd utána kétnaponta. Egy hétre hazaengedtek, majd Furák doktor műtött meg 2008.04.11-én laparoszkópiás eljárással. Hálás vagyok, hogy 4 éve ezt az eljárást megtanulta külföldön, a szegycsont átvágása nagyon rossz lehet, és hosszú a gyógyulás, inkább a 2+3 vágás a mell körül.  Arra emlékszem, hogy bár iszonyúan fájt a hátam, a műtét után 6 (!!!) órával már tudtam ülni az ágy mellett a szobawc-n. A műtéti vágásokból viszont semmit sem éreztem az epidurális érzéstelenítés miatt, az is csak akkor volt "szédítő", mikor műtét előtt feltették.

Érdekes, hogy féltem a csőkivételektől, de a doki olyan gyorsan csinálta, hogy szinte csak azt éreztem, ahogy letépte a kötést. Le a kalappal...Az epidurális kivétele és a varratszedés sem fájt (vagy csak szépít rajta az idő :) ). 3 nap neurológia, és 19-én már otthon voltam. Igaz húzódtak a vágások kívül-belül, zsibbadtak a jobb kezem ujjai és a jobb mellem, húzódott a nyakamon a bőr. Viccelődtünk, hogy legalább nem lesz ráncos... Megvolt a szövettan is, "megmaradt csecsemőmirígyem" volt (egybe rész: 4x3 cm), enyhe jóindulatú nyirokszövet nagyobbodással. Jelenleg 32mg medrolt kell szednem másnaponta a napi három mestinon mellett, és csak a vízhajtós napokon vagyok rosszul, de ezeken is túl kell esni a szteroid miatt, "mg"-s tünetem nincs!!!. Az arcom dagadt fel egy kicsit, de nem eszek cukrosat, és nem híztam!

Tény, hogy szerencsém volt, a tünetek lassan jöttek, nem volt bénulásom, a kórházig tudtam dolgozni, fantasztikusak az orvosok (hozzáállásban-tudásban egyaránt), és 14 éve egyfolytában allergiás voltam, az antihisztamin némileg lenyomta a túlműködő immunrendszert. Én minden műtét előtt állónak csak ajánlani tudom a Szegedi Mellkassebészetet, ugyanis tudtommal ez az egyetlen hely Mo-n, ahol ilyen eljárással műtenek és mindig sikerrel. Igaz régi az épület, de higiénikus és mindenki kedves.
Mindenkinek bátorságot, javulást és utána jó egészséget kívánok! Nagyon remélem, hogy néhány felmerülő kérdésben segítettem és erőt adtam a műtét előtt állóknak. Csak pozitívan!