Konzervatív (gyógyszeres) kezelés
MG. 2005.10.20. 18:00
Konzervatív (gyógyszeres) kezelés
Konzervatív (gyógyszeres) kezelés
A megfelelően választott és adagolt gyógyszer nem nélkülözhető a myasthenia gravis (MG) egyik formájában sem, -függetlenül az egyéb -(sebészi, sugár, immunoszuppresszív, cytosztatikus) kezelési módszerektől. Kivétel természetesen a gyógyult beteg (csaknem kizárólag thymus-műtét után). Ez az eredmény főként fiatal betegeken érhető el, ha a betegség kezdetétől egy évnél nem hosszabb idő telt el és, ha a thymus-műtét totális vagy maximális volt (tehát a mediastinum zsírszövete is eltávolításra került), és ha a thymus szövet nem tartalmazott tumor sejteket.
Nagy beteganyagunkban a gyógyulás aránya meghaladja a 30%-ot. (Gyógyulás alatt értjük azt az állapotot, ha a beteg panasz- és tünetmentesen, gyógyszer nélkül, eredeti munkakörében dolgozik 5 évet maghaladó időben.) A gyógyszeres kezelés tehát az MG therápiájának alapja. Kezdete, rendszeres használata a fiatal angol orvosnő Mary Walker felismerésére vezethető vissza, aki 1933-ban egy súlyos, légzési zavarokkal is küzdő betegét –az éppen jelenlévő híres professzor negligálása ellenére- fizostigminnel kezelte. Felismerte ugyanis, hogy a MG okozta izombénulás hasonló az indián nyílméreg, a curare bénító hatásához. A hatás azonnali és „drámai” volt. M. Walker felfedezését azonnal ismertette 1934-ben, amit hamar elfogadott a klinikai orvoslás, elsősorban a nagytekintélyű MG kutatók, Viets és Schwab korai közlése(1935) nyomán. Előzőleg nem volt rendszeres therápia MG-ban, bár Remen, aki maga is orvos és beteg volt, sikerrel alkalmazta az eserint önmagán, de közlésre nem kerülhetett sor korai halála miatt. M. Walker felfedezésének és a fizostigmin (eserin) gyors elterjedésének eredménye volt, hogy az addig magas halálozású betegség halálozási aránya jelentősen csökkent, és a betegek 70-90%-ának élete javult, elviselhetővé vált, mint ezt Osserman, a MG nagy kutatója megállapította.
M. Walkerhez kegyes volt a sors: több, mint négy évtizeden át észlelhette, felvillanó ötletének, a betegség kezelésének sikerét, a betegek százezreinek életmentő therápiáját, és az intenzív kutatást is, amit felismerése elindított. Valóban csodálatos orvosi sors! (M. Walker öregkori, reszkető kézzel nekem dedikált közleményét én is őrzöm.)
Az első gyógyszer tehát a Prostigmin (Neostigmin, Stigmosan) volt, az injekció 0.5 mg, a tabletta 15 mg neoeserint tartalmaz. Jelenleg ritkábban használatos, bár hatása mind az agyidegek ellátta izomterületen, mind a vázizomzaton jó. Az esetek mintegy 15%-ában hatástalan, s kb. ugyanilyen arányban okoz mellékhatásokat, nem kívánt hatásokat. Adagolása éppúgy egyéni módon állapítandó meg, mint a többi gyógyszeré. Napi 6-8 tablettánál többet általában nem adunk, kombinációban is ritkán használjuk. Az injekciót többnyire kálium-tartalmú infúzióban adjuk, általában 0.5-1.0 mg-ot.
Az 1950-es évek közepén vált ismertté, majd terjedt el gyorsan a pyridostigmin {Mestinon), ami mindmáig bázis therápiának tekintendő. A beteg kezelését ezzel kell kezdeni, a legtöbb esetben ezzel folytatni, és gyógyszer kombináció esetén is az egyik gyógyszer a Mestinon. A tabletta 10 és 60 mg-os formában kapható. Az elnyújtott hatású ("timespan", retard) tabletta 1 80 mg-ot tartalmaz. A 2,0 mg-ot tartalmazó, 1,0 ml-es injekció izomba és érbe is adható volt, gyakran nélkülözhetetlen életmentő, (pl. légzési krízisben). Gyártásának megszüntetése néhány hónapos zavart okozott. Az új forma, az 5.0 ml-es ampulla pedig nem igazán pótolja a megszüntetett formát; leginkább infúzióban használatos.
Az ambenonium chlorid (Mytelase) a harmadik, általánosan használt gyógyszerünk, csak 10 mg-os tablettában kapható. Ritkán alkalmazzuk egyedül, többnyire Mestinonnal kombináljuk. E három, ún. kolinergiás gyógyszer a MG kezelésének régóta alkalmazott és bevált, ma sem nélkülözhető alapja.
Hatásuk módja az, hogy az idegvégződésről az izom felületére terjedő inger-anyagot, az acetylcholint védik a bontó cholinesterase enzym hatásától, lassítván az ingeranyag lebomlását.
A Mestinon hatása általános, a szemmozgató, rágó, beszéd, nyelés és légzés izmaira a legkifejezettebb, hatástartama a leghosszabb, 3-5 órára tehető, nem kívánt mellékhatásokat a legritkábban okozza, légzési {kolinergiás) krízist szinte soha. Mintegy l0%-ában-ban hatástalan, és nagyon ritkaa betegek tűrőképességének (tolerancia) zavara is. A Mvtelase hatása a legerősebb a vázizomzatra, a végtagok izmaira, de mellékhatásai is kifejezettebbek, mintegy 15%-ban észlelhetők. Több beteg tűrőképessége rosszabb iránta, mint a másik két gyógyszeriránt. Kombinációban Mestinonnal használjuk, általában az egyes adagokat váltogatva (alternálva} adjuk, tehát a Mytelaset két Mestinon adag között. Egy tabl. Mytelase két tabl. Mestinonnal egyenértékű. Hatástartama rövidebb, mint a Mestinoné. Kombinációban csak két gyógyszert adunk hármas kombinációnak nincs értelme, a hatás, (i11. mellékhatás) kiszámíthatatlan.
További két gyógyszerünk is van, ezeket nagyon ritkán használjuk. Bulgáriából származik a galantamin alkaloida, ami Nivalin néven ismert. Kolinergiás, antimyastheniás hatása gyenge, csak nagyon enyhe esetekben alkalmazható, (és kis adagú Mestinonnal pótolható}.
A pyridostigmin molekulák összekapcsolásából származott az Ubretid, újabb nevén Distigmin. Hatása nagyon erős, rövid tartamú, mellékhatása nagyon kifejezett. Ambuláns forgalomban csak minisztériumi engedéllyel kapható nagyon gondos java1lat alapján. Csak néhány betegünk szedi folyamatosan; intenzív osztályon, légzési zavar esetén viszont nélkülözhetetlen.
Valamennyi gyógyszernek vannak mellékhatásai, ezeket kolinergiás néven foglaljuk össze. Ilyen az izmok rángása, {főként a szemkörüli kis izmokban), a fokozott nyál- és könnytermelés, imperatív vizelési inger, fokozott bélmozgás (erős peristaltica), hasmenés, ritkán szédülés, beszédgátlás, kivételesen szív ritmus zavar. A mellékhatások leggyakoribb oka az, ha a beteg több gyógyszert vesz be, mint az előírt mennyiség, (azt gondolván, hogy a több gyógyszer még jobb állapotot eredményez), és alakul ki a kolinergiás állapot, ami különösen légzési krízis esetén veszélyes, mert a kolinergiás krízis kezelése sokkal nehezebb, mint a myastheniás krízisé.
Mellékhatások esetén a kolinergiás gyógyszerek adagját általában csökkenteni kell, a mellékhatások intenzitása általában atropinnal (Reasec) csökkenthető. Na bizonytalan amegfelelő dózis megállapíthatósága, akkor használjuk a diagnózisban nélkülözhetetlen edrophonium chloridot lTensilon, Camsilon), ami therápiaként csak egészen kivételes esetben, csak avatott kézben, csak szakintézetben használható.
A fő therápiás lehetőségek mellett ismertek az ún. adjuvans {segítő) gyógyszerek is. Elsősorban a kálium pótlást említjük, ezt csaknem minden betegnek javasoljuk. Több formában ismeretes, bármelyik szedhető. (kivéve a kálium-citricumot, ami alig hatásos). A káliumsó az ion- egyensúly biztosítása miatt szükséges. ezt olykor kalciummal is kiegészítjük, (szteroid szedése idején kálium nem nélkülözhető).
A káliumsó adagja általában napi 2x1.0 gramm. Régóta ismert az epherit (Ephedrin) adjuvans hatása: felismerése H. Edgeworth myastheniás orvosnő nevéhez fűződik, aki önmagát kezelte epherittel. Elsősorban légzészavarral járó esetekben ajánlatos, csakúgy, mint a Diaphyllin, amit tablettában vagy kúpban adhatunk. Epheritet csak kis adagban - kardiális ellenőrzés mellett - szedhet a beteg. - A nagy adagban (300 mg) adott E vitamin és a C-vitamin az ártalmas, szabad "oxigéngyökök” eliminálásában lehet hasznos. E vitamint hetente egy ízben elég adni, C vitamint 2-3 naponta.
A MG-hoz társuló egyéb betegségek (légúti hurut. influenza, rheuma, pajzsmirigy betegségek stb.) kezelése az előírt módon történhet, figyelembe véve természetesen a MG-ban ellenjavallt gyógyszerek sorát. A MG konzervatív gyógyszeres therápiája tehát meglehetősen gazdag. régóta bevált, jól megalapozott, variációs lehetősége nagy, károsító hatása tartós alkalmazás során sincs. Sok beteg kezelhető így, anélkül, hogy az újabb, intenziv. Aktív eljárásokra szükség lenne. A kezelési terv elkészítése. Annak szükség szerinti változtatása a betegséggel foglalkozó orvos feladata, amihez a beteg megértő segítsége szükséges. Az időszakos ellenőrzés therápiás szempontból is nélkülözhetetlen. A fentiek ismeretében kívánunk gyógyulást, jobb egészséget!
Prof. Dr. Szobor Albert
Fontos! Ne feledjük!
A gyógyszer nem helyettesíti a pihenést, a pihenés nem helyettesíti a gyógyszert!
|