Említve Szobor professzor úr visszavonulását a Myasthenia Hírmondó 1998 évi 1 számának általa írt cikkét megosztom veletek.

"Non alterius fit, qui suus esse potest"
"Nem változik meg az, aki meg tud maradni önmagának" Paracelsus.

"Örömmel és meghatottan köszöntöm a Myashenia Hírmondó első számát és remélve még a többit is, ami az idő sodrában majd megjelenhet. A Hírmondó a Myasthenia Gravis Önsegítő Betegcsoport időszakos -reméljük gyakori- értesítőjeként jelenik meg sokak áldozatvállaló ajánlása, munkája nyomán.

Az Önsegítő betegcsoport megalakulása a myastheniás betegek szerveződésének, érdekvédelmi közösségének, egymást segítésének olyan egyesülése, ami Európában is csak a legfejlettebb országokban valósult meg, többek között szeretett rokon-országunkban, Finnországban 25 évvel ezelőtt.

A hazai betegscsoport szervezett megalakulásának azonban komoly előzménye van: virtuálisan tulajdonképpen nagyon régen létezik valamilyen önkéntes és áldozatos formában. Az 50-es évek közepétől fogva, amikor a Budapesti Ideg- és Elmeklinikán kialakult a myastheniás betegek korszerű ellátásának központja, a betegek egymást segítő, új betegeket kereső, felfedező és irányító, tanácsadó tevékenysége is érezhető volt, és fokozatosan egyre hasznosabbnak bizonyult. Különösen olyan időszakban, amit sokszor és általában a Hivatal merev és közönys szemlélete, az adminisztráció bürokratikus nehézsége, a gyógyszerbeszerzés zavara, a műtéti tervezés problémája és a betegek utókezelésének, gondozásának megoldatlan volta jellemzett. (...) Most azonban egy szakmailag, etikailag jól működő, többéves mechanizmus és team biztosítja myastheniás betegeink világszínvonalú ellátását, amit hatékonyan támogat az Önsegítő btegcsoport lelkes működése, és reményeink szerint a Hírmondó is.

Kezdet, az indulás nem könnyű, nem volt az a 40-50-es években sem, amikor a myasthenia ellátás szervezése megindult. Kellett hozzá szakmai tudás, bátorság, kitartó munka és sok hit. Olyan hit, mint amivel e sorok írója fiatal orvos korában találkozott a XII. század nagy tudósának, orvosának, Maimonidesznek reggeli imájában:

"Kegyelmes Isten! örök bölcsességed engem arra szemelt ki, hogy az emberek életére és egészségére felügyeljek, ezért kötelességemhez látok. Lelkesítsen tudományomban a teremtményeid iránti szeretet. Ne engedd, hogy kincsszomj, dics- és hatalomvágy vegyüljön törekvésembe, és az emberek megsegítésének művében megtántoríthassanak engem. Tarstd meg mind testem, mind lelkem erőit, hogy mindíg készen legyek gazdagon, vagy szegényen, jón, vagy rosszon, baráton, vagy ellenségen egyaránt segíteni, s hogy a betegben csak az embert lássam. Adj az ép testben ép elmét nekem, hogy jól következtessek, elmém ne legyen olyan tompa, hogy ne értse a láthatót, de oly emelkedett sem, hogy ott is lásson, ahol semmi sincs. Mert szűk és alig észlelhető határok vannak az emberi élet és egészség fönntartásának nagy tudományában. Segítsd a betegeket, hogy bízzanak bennem, bízzanak tudásomban és meghallgassák tanácsaimat. Legyen az én lelkem hálás és engedelmes, ha okosabbak oktatni kívánnak, mert nagy a tudomány kiterjedése, és az egyes ember nem láthatja azt, amit összesen láthatunk, Legyek elégedett mindenben, csak a tudományban nem, és ne engedd soha, hogy elég tudósnak képzeljem magam. Tartsd meg testi erőmet, adj időt! Az emberi ész mindíg tovább hatol a tudományban, s ami ma igaz volt mű, holnap tévedés lehet.(...)"