"...A teljes értékű gabona az évszázadok során fokozatosan alakult át finomlisztté, és az általa létrehozott degeneráció is fokozatosan ment végbe. Ez a hanyatlás azonban nagyon gyorsan elérte a Keletet. A fényezett fehér rizs újdonság volt: modern, kifinomult, civilizált. Ahol a modernizáció volt a szempont, mindenütt elfogadták. Ám nem sokkal a megjelenése után váratlanul egy új tünetcsoport ütötte fel a fejét. Ezeket az új szimptómákat egységesen beriberinek nevezték el, ami szingalézül gyengeséget jelent. ...gyengeségtől lebénult állapot,...ideggyulladás..." (kórós izomgyengeség és bénulás).



"...Amikor a fehér rizs megjelenését követően kitört Japánban a beriberi, az egyszerű emberek közül sokan rájöttek, mi a megoldás. A hagyományőrző szokások szerencsére még annyira elevenen éltek az emlékezetükben, hogy tudták, vissza kell térniük a hagyományos teljes rizsszemekhez. A módszer minden esetben gyógyulást hozott...". Amikor a japán hadihajókon bevezették a finomított fehér cukrot és a fényezett fehér rizst, a beriberi úgy csapott le rájuk, mint a britekre a skorbut...."(W. Dufty).




(Schirilla György)

- "A jólétből fakadó rosszultápláltságnak" a legfőbb oka az ízletesség és tápérték különválása."

- "Az egészség legfőbb ismérve a teljesítőképesség valamint az, hogy adott szellemi vagy fizikai munkateljesítményt mennyi idő alatt pihenünk ki."

- "Nyers koszt az alvásidőnk csökkentését is lehetővé teszi."

- "Egy betegség létezik és ez az a diszharmónia, mely a törvénysértések módja és fokozatai szerint a különböző szimptómák útján jut kifejezésre - ez a betegség törvénye!"

- "Egy egészség létezik és ez az a létharmónia, mely az egyén létfokozatának megfelelő feltételek törvényszerű felhasználása révén, a tökéletességre irányuló zavartalan fejlődésben jut kifejezésre -Ez az egészség törvénye!"

- "Ez a betegség esetén beálló étvágytalanság, mely szintén a természet hangja, és azt jelenti, hogy azokból az ételekből, melyek fogyasztása révén baja keletkezett, magához venni többször nem szabad!"

 Dr. Kollath német táplálkozáskutató orvos megfigyelte állatkísérletekben, hogy --"mesotrophie"-féltápláltságnál hiányoztak a vitaminok, nyomelemek, enzimek--, esetén többek között csecsemőmirigy megnagyobbodás és bélflóra megváltozás történik. Táplálkozási érték rangsort állított fel.

 Dr. Lange prof.: Utrechti Egyetem "Civilizációs túltápláltság panorámája" munkája Indonéziában működött, ahol százezres betegszámot vizsgálva megállapította, hogy a civilizációs túltápláltsági (nem "természetes élelmiszerek" fogyasztása, sok nyers fogyasztás) betegségek ott jelentéktelen számban jelentkeznek, alábbi táblázatban:

De Lange holland orvos 1957-ben így ír:
"A drasztikusan lecsökkent fertőző betegségek mellett a civilizációs és az öregkori vagy veleszületett megbetegedések, mind az ebből adódó halálozás, mind a betegségek előfordulási gyakorisága és időtartama rendkívüli módon megnövekedett olyannyira, hogy az orvostudomány komoly küzdelmet folytat ellenük. Ide tartoznak mindenek előtt a szív és érrendszeri megbetegedések, a rák, a cukorbaj, a reuma, az epehólyag és máj megbetegedései, a vese és húgyhólyag betegségei, a terhességi toxikózis, a pajzsmirigy alul- és túlműködése, stb.

Tulajdonképpen miért - kérdezi de Lange - hiányzik talán a kutatók elhivatottsága? Biztos, hogy nem. Egyre több kutatás folyik, és egye nagyobb energiákat fektetnek ezekbe. És mégis, mindaddig, amíg az okok ismeretlenek, magától értetődően az okok kezelése nem lehetséges, így nem lehetséges valódi gyógyulás és megelőzés sem, így csak a beteg életét lehet meghosszabbítani, szenvedéseit enyhíteni. "
C. D. de Lange professzor húsz évig vezette a Djakartai Központi Kórházat, majd ezután tíz éven át mint professzor működött az Utrechti Egyetemen, amikor is a "A túltápláltság klinikai panorámájá"-t megírta. De Lange azon kevesek közé tartozott, akik összehasonlítást tudtak tenni a nyugati civilizáció és egy keleti civilizáció között a betegségek előfordulási gyakoriságában, és ezen megdöbbentő különbségeket vetette papírra.

Érelmeszesedés és magas vérnyomás: Miközben ez a betegségcsoport 1956-ban az USA-ban a halálesetek felét okozta, és Hollandiában is hasonló volt a helyzet, Indonéziában az őslakosok között rendkívül ritka volt, és a kevés előforduló eset európaiakat, kínaiakat és néhány gazdag indonézt érintett.
Epekő, máj- és hasnyálmirigy megbetegedések: Az ültetvényeken dolgozó indonéziaiak közül 2 eset fordult elő 1 370 000 páciens között, és mindketten kínaiak voltak.
Diabetes: Bár Indonéziára egyoldalú "szénhidrát táplálkozás" jellemző, 422.943 beteg közül 9 eset fordult csak elő
Pajzsmirigy túlműködés: Bár a strúma viszonylag gyakori volt, hyperthyreosis 20 év alatt csak 12 esetben fordult elő.
Glomerulonephritis: Nagyon ritka.
Vakbélgyulladás: 422.943 beteg közül 159 esetben.
Multiple Sclerose: Egyetlenegy esetben sem.
Vese- és epekő: Rendkívül ritka.
Terhességi toxikozis és eklampsie: Rendkívül ritka.
Vészes vérszegénység: Egyetlenegy esetben sem.
Gyomor- és nyombélfekély: 422.943 beteg közül 48 esetben.
Gyomorrák: 3 esetben.

De Lange a hatalmas különbség okait vizsgálva összehasonlította az életkort, megvizsgálta, hogy esetleg a népcsoportbeli különbségek, az éghajlat közrejátszhat-e ennek létrejöttében, azonban mindig a táplálkozáshoz jutott vissza, amelynél számos jellegzetes és jelentős különbséget vett észre. Ez nem csak Hollandia és Jáva között, hanem Ázsia, Afrika és Dél-Amerika számos országa, és Amerika és Európa jóléti társadalmai között szintén fennállt.

A különbség egyrészt a kalória bevitelben nyilvánult meg, amely Jáván átlagban 2100 Kcal volt, az európai és amerikai 4000 Kcal-val szemben. Különbség volt tapasztalható az elfogyasztott zsír és fehérje mennyiségében is. Miközben Indonéziában a lakosság szinte kizárólag növényi táplálékon élt, és a fehérje és zsír napi mennyisége 51 illetve 9 g volt, addig Európában és Amerikában mindkét érték túllépte a 100 g-ot, és többnyire állati eredetű volt.
"Mindenütt észrevehető, hogy a lakosság jóléte eltolódást okoz a keményítő fogyasztástól a fehérje és zsír fogyasztása felé, valamint a növényi tápláléktól az állati táplálék irányába. Ugyanígy mindenütt észrevehető, hogy a fentebb felsorolt betegségek ezzel az eltolódással párosulnak." Írja de Lange.
Harmadik lényeges különbségként a só fogyasztása szerepel. Miközben a nyugati világ napi 12-20 g sót fogyaszt fejenként, addig Indonéziában ez 4 g-nál is kevesebb.

De Lange professzor látványos és pontos megfigyelésein kívül szép számmal léteznek hasonló leírások a világ minden részéről, amelyek a "nem civilizált" táplálék összetételét vizsgálják és ennek kihatásait az egészségi állapotunkra. Ezekből a leírásokból egyrészt a táplálkozás okozta civilizációs betegségek egyértelműen kiszűrhetők - amelyek betegségein közel 80 %-át teszik ki -, másrészt jól körüljárják az ezeket okozó különbségek is. Ugyanakkor léteznek állatkísérletek, amelyek szintén a civilizációs betegségek okait kutatva ütköznek a táplálkozásba, mint egyedüli kiváltó okba.
Civilizációs táplálkozásunk a de Lange professzor által felsorolt különbségeken túl az iparilag feldolgozott, túlságosan finomított élelmiszerek meglétében különbözik a "primitív tápláléktól". Az iparilag feldolgozott élelmiszerek közé tartoznak a fehér liszt illetve minden hántolt gabonaféleség, a cukor és minden iparilag előállított cukorféleség, a finomított olajok, így az étolaj és a margarin, a konzervipari termékek, továbbá minden valamilyen módon tartósított, finomított élelmiszerünk.

Nagyon hasznos a netes keresés.

LZ