Önéletrajz, röviden.

 Üdvözlök minden myastheniás olvasót.
 Igaz 2008-t írunk, és tünetmentesen ülök-e gép előtt,
 de elég nehéz írnom erről a betegségről.
 Az első tünetek a terhességem ideje alatt,
 illetve a szülés közben jelentkeztek.
 Érdekesen kezdődött, a tarkómon éreztem legelőször,
 hogy valami nincs rendben. Próbálok röviden írni,
 de nagyon sok mindenen mentem keresztül…8 orvos,
 Mezőkövesd, Debrecen,  végül Budapest.1,5-évig kutatták,
 hogy mi is az én bajom. Azt mondták nagyon sokáig,
 hogy „gyes beteg” vagyok.
 Példákat sorolok: elestem a gyermekemmel biciklivel,
 elestem az udvaron rendszeresen, négykézláb neveltem a gyerekem.
 Rengeteget írhatnék… Eközben már végtaggyengeségem,
 kettős látásom, és nazális hangom is volt.
 Nem is biztos, hogy megtalálták volna e betegséget,
 ha nincs egy ismerős neurológus, aki mosolyogva küldött
 az emg-vizsgálatra. "Csak a biztonság kedvéért"-mondta,
 hiszen akkor pont tünetmentes voltam. Azt ne kérdezze senki,
 hogy csináltam.
Amikor nagy nehezen diagnosztizáltak, Debrecen volt első utunk.
 Az orvos elég lazán vette a műtétet így én nem vállaltam,
 elvégre 21-éves voltam és itthon volt az én babucim…
 De amikor már minden állandósult (autóba nem tudtam beszállni,
 mert mellé ültem...stb..) a sors összehozott egy MG-ssel,
 aki addigra már túl volt az operáción. Nagy segítséget adott,
 Ő irányított Dr. Fornádi-hoz, akinek mai napig hálás vagyok.
 Fontos még megemlítenem Dr. Kas dokit akinek úgyszint nagy hálával tartozom…
Kaptam egy új életet az ő segítségükkel. A műtét másnapján már érezhető volt a hatás.
6 szem mestinon helyett 4 szem gyógyszert bírtam bevenni.
5-nap intenzív és 3-nap osztályra helyezés után haza engedtek.
 Elég röviden írok ezzel kapcsolatban… engem az intenzív osztály
jobban megviselt, mint bármi. Lélegeztető gépen voltam és sokat szenvedtem.
Hálát adok az égnek, hogy az akaratom és a FÉRJEM, mindennapos segítése mellett
 sikerült talpra állnom. Nem volt egyszerű a teljes felépülés, mert a műtétet
 követően mindehhez depresszió is párosult. Azt gondoltam egyik napról a másikra
 meggyógyulok...Fél évig szedtem még a mestinont, mikor oda értem, hogy
 már felezgettem, akkor megkérdeztem magamtól: kell e még ez nekem?
 Eltettem az egészet és kb.:1-évig még hordoztam magammal
.(megnyugtatásképp) Majd rájöttem olyan dolgokra, amivel képes vagyok
 a saját testem-lelkem megnyugtatni, és egyensúlyban tartani. Voltam
 egy természet gyógyásznál, aki energiával való gyógyításokkal is foglalkozik.
Először én magam sem hittem benne… Aztán megpróbáltam az öngyógyítást,
 amivel sikerült teljesen talpra állnom.

2003-március 1-én műtöttek.

2004-től egész életet élek…
Le vagyok százalékolva 67.5%-ra, dolgozom egy rehabos cégnél, plusz munkákat vállalok.
 Gyermeket nevelek, és a családom fenntartásáért küzdök.
 Mindezzel együtt jól érzem magam a bőrömben.
 Ebben az évben iskolába megyek.
 Sokat akarok és más emberekkel szemben élni is szeretek.
 Én már tudom mi az, amikor az ember élet-halál között van
…Tudom tartani az egészségem ezzel a dologgal...Hiszek benne...Mert hinni akarok...

Tehát MG-sek.:Aki hisz, akar –nyer! Ha nekem sikerült másnak is fog! Vagyunk egy páran.
 Nagyon sok MG-s kapcsolatba lép velem, akiken megpróbálok segíteni,
 tanácsokkal látom el őket, ha kell…Van, akinek sikerült…

Ez csak egy kis rész az életemből.

Üdv mindenkinek: Niky (És ne feledjétek: minden a tudat.)